Ézsaiás 13

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken,
    kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek,
karral intsetek, hogy vonuljanak be
    az előkelő nemesek kapuin!
³ Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak,
    összehívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
    és nagyságomnak örvendeznek.”

⁴ Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken?
    Hatalmas sokaság közeleg!
Népek sokasága gyűlt össze,
    országok morajlanak:
seregszemlét tart a csata előtt
    az Örökkévaló, a Seregek Ura.
⁵ Jönnek messze földről,
    távoli vidékekről.
Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei,
    hogy elpusztítsák az egész országot.

⁶ Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja!
    Pusztításként^[a] érkezik a Mindenható parancsára.
⁷ Minden kéz elernyed,
    minden szív megdermed.
⁸     Mindenki megretten,
fájdalom és rémület fogja el őket,
    mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma.
Riadtan merednek egymásra,
    s arcuk szégyenben ég.

⁹ Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja!
Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja
    zúdul a föld lakosaira,
elpusztítja a földet,
    s kiirtja róla a bűnösöket.
¹⁰ Nem fénylenek akkor az ég csillagai,
    sem csillagképei,
elsötétül a felkelő Nap,
    a Hold sem világít.

¹¹ Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön,
    és a bűnösöket minden gonoszságukért.
Véget vetek az istentelenek önteltségének,
    megalázom a zsarnokok büszkeségét.
¹² Ritkábbá teszem a földön az embereket,
    mint az aranyat
— oly kevesen maradnak életben.
¹³ Megrázom az eget,
    megrendítem a földet.
Bizony, kimozdul helyéről a föld
    az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt,
    izzó haragja napján.

¹⁴ Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez:
    mint vadász űzte szarvas,
    mint pásztor nélküli nyáj,
mindenki a szülőföldjére menekül.
¹⁵ De akit megtalálnak, azt átdöfik,
    akit elfognak, azt levágják.
¹⁶ Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
    házaikat kirabolják,
    asszonyaikat megerőszakolják.

¹⁷ Bizony, megindítom ellenük a médeket,
    akik nem könyörülnek Babilónia népén
    sem ezüstért, sem aranyért.
¹⁸ Fegyvereik szétzúzzák az ifjat,
    nem szánják a kisgyermeket,
    még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
¹⁹ Ez lesz a sorsa Babilonnak,
    a királyságok díszének,
    a káldeusok büszkeségének:
úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
²⁰ Babilon helyén nem lakik többé senki,
    nem telepszik oda soha már nép,
az arabok sem vernek sátrat romjain,
    még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
²¹ Csak sivatagi vadak tanyáznak ott,
    romjai közt baglyok fészkelnek,
    struccok laknak és vadkecskék^[b] szökellnek.
²² Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak,
    palotáikban sakálok üvöltése hallatszik.
Bizony, Babilon ideje közel van,
    pusztulása már nem sokáig késik!”