¹⁶ Ászá, Júda királya és Baasá, Izráel királya között állandó háborúskodás folyt.

¹⁷ Baasá, Izráel királya betört Júda országába, és Ráma városában elkezdte egy erődítmény kiépítését. Azért tette ezt, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Júdába vezető utat, és megakadályozza, hogy bárki oda bejusson, vagy onnan kijöhessen. ¹⁸ Ekkor Ászá összegyűjtötte az összes megmaradt aranyat és ezüstöt az Örökkévaló házának és a királyi palotának a kincstárából. Az egészet elküldte szolgáival Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban uralkodott. Benhadad Tabrimmón fia, ez pedig Hezjón fia volt. A kincsekkel együtt ezt üzente Benhadadnak: ¹⁹ „Kössünk szövetséget, ahogy apám és a te apád is szövetségesek voltak! Ezt az ezüstöt és aranyat neked küldtem. Bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy Baasá vonuljon vissza.”

²⁰ Benhadad teljesítette Ászá kérését, és hadseregét Izráel ellen küldte. Megtámadták Izráel városait: Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és Kinnerót egész vidékét^[a] Naftáli földjén. ²¹ Amikor Baasá ezt meghallotta, abbahagyta a rámai erődítmény építését, és Tircában telepedett le. ²² Akkor Ászá király parancsára összegyűjtötték Júdából kivétel nélkül az összes férfit, és elhordatták velük az összes építőanyagot — a köveket és gerendákat —, amellyel Baasá építkezett Rámában. Ászá ezekkel az anyagokkal azután a benjámini Geba és Micpá városait erősítette meg.