1 Sámuel 17

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Újabb háború a filiszteusokkal

17 A filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratot indítottak Izráel ellen. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, a táborukat pedig Szókó és Azeka között, Efesz-Dammímnál állították föl.

² Saul is összegyűjtötte seregét, és az Élá völgyben vertek tábort.

Azután mindkét sereg csatarendbe állt: ³ az egyik dombon Saul serege volt, velük szemben, a másikon a filiszteusok, közöttük pedig egy völgy húzódott.

⁴ A filiszteusok seregéből kiállt a csatasor elé egy bajnok. Góliátnak hívták és Gát városából származott. Körülbelül három méter^[a] volt a magassága, ⁵ és bronz sisakot viselt. Pikkelyes bronzpáncélt öltött magára, amely 5 000 sékelt^[b] nyomott. ⁶ Lábán is bronzvértet viselt, vállán pedig bronzkardot hordott. ⁷ Lándzsájának nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék gerendája, a hegye pedig 600 sékel^[c] súlyú vasból készült. Góliát előtt ment a fegyverhordozója, aki a gazdája pajzsát vitte.

⁸ Góliát napról-napra kiállt a csatatérre, a két sereg közötti völgybe, és így kiáltott Izráel seregének: „Mit álldogáltok ott szép sorban? Nem azért jöttetek, hogy harcoljunk egymással? Nézzétek, itt vagyok én, a filiszteus! Ti meg Saul katonái vagytok, nem igaz? Akkor jöjjön le ide egyikőtök, és küzdjünk meg egymással! ⁹ Ha közületek valaki legyőz engem és megöl, akkor a filiszteusok szolgáitok lesznek. Ha meg én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti fogtok nekünk szolgálni. ¹⁰ Látjátok, én ma kigúnyoltam Izráel seregét. Állítsatok hát ki valakit, hogy szembe szálljon velem, és vívjunk meg egymással!”

¹¹ Saul király és Izráel egész serege jól hallotta Góliát kérkedését, de nagyon megrettentek tőle, és nem volt bátorságuk szembeszállni vele.

Dávid Saul táborába megy

¹² Dávid az efrátai nemzetséghez tartozó Isai fia volt, aki a júdabeli Betlehemben élt. Isainak nyolc fia volt, és Saul uralkodása idején már nagyon idős embernek számított. ¹³ Három idősebb fia viszont bevonult Saul táborába. Az elsőszülöttet Eliábnak, a másodikat Abinádábnak, a harmadikat pedig Sammának hívták. ¹⁴ Ez a három fiú tehát Saul seregében szolgált. Dávid volt a legfiatalabb Isai fiai közül, ¹⁵ ezért ő nem vonult hadba, hanem Saul szolgálatából időnként hazatért apjához, Betlehembe, hogy a nyáját őrizze.

¹⁶ Eközben a filiszteus Góliát 40 napon keresztül minden reggel és este kiállt az izráeli sereg elé.

¹⁷ Egyik nap Isai azt mondta Dávidnak, a fiának: „Gyere fiam, itt van ez a zsák^[d] pörkölt gabona, meg tíz kenyér, vidd el ezeket a testvéreidnek a táborba! ¹⁸ Ezt a tíz sajtot pedig add át a parancsnokuknak. Hozz nekem hírt a testvéreidről, hogy jól vannak-e! ¹⁹ Saul, a testvéreid, és Izráel egész serege az Élá-völgyben táboroznak. Ott harcolnak a filiszteusokkal.”

²⁰ Dávid másnap korán reggel fölkelt, a nyáj őrzését egy szolgára bízta, fogta a testvéreinek küldött élelmet, és elindult, ahogy Isai meghagyta neki.

Éppen akkor ért a táborba, amikor Izráel serege nagy csatakiáltással kivonult a harcmezőre. ²¹ A két sereg felsorakozott egymással szemben.

²² Dávid a csomagját rábízta arra, aki a felszerelést őrizte, és odafutott a csatasorba testvéreihez, hogy köszöntse őket. ²³ Mialatt velük beszélgetett, a filiszteusok bajnoka, a Gátból való Góliát, szokása szerint megint előállt, és elismételte, amit már sokszor mondott. Dávid azonban csak most hallotta először.

²⁴ Amikor az izráeli katonák meglátták Góliátot, rémülten elfutottak előle. ²⁵ Egyikük ezt mondta: „Látjátok ezt az embert, aki előlépett a csatasorból? Már megint itt van, hogy gyalázza Izráelt! Ha akadna valaki, aki őt párviadalban megölné, azt Saul király gazdagon megjutalmazná! Még a leányát is hozzá adná feleségül, és a győztes családját felmentené minden adófizetés alól.”

²⁶ Dávid odafordult a mellette álló katonához, és megkérdezte: „Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és lemossa Izráelről ezt a gyalázatot? Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merészeli az Élő Isten seregét?!”

²⁷ A katona meg a többiek megismételték, hogy mi lesz a jutalma annak, aki Góliátot megöli. ²⁸ Dávid legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, amint Dávid a többiekkel beszélget, és haragosan ráripakodott az öccsére: „Minek jöttél ide? Kire hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerlek, milyen elbizakodott vagy! Tudom, hogy mi rosszban töröd a fejed! Csak azért jöttél, hogy megnézd a csatát!”

²⁹ „Ugyan, mi rosszat tettem? — kérdezte Dávid. — Csak beszélgettem a katonákkal”. ³⁰ Azután hátát fordított Eliábnak, és tovább kérdezgette az embereket, hogy mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi Góliátot. De mindenki ugyanazt válaszolta.

³¹ Valaki megemlítette Saul előtt, hogy Dávid mit mondott Góliátról. Saul ekkor magához rendelte Dávidot, ³² aki ezt mondta neki: „Királyom, senki se csüggedjen el Góliát miatt! Szolgád megküzd ezzel a filiszteussal!”

³³ De Saul ezt válaszolta: „Ugyan fiam, túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kiállj párviadalra ezzel a híres filiszteus harcossal, aki már fiatal kora óta csatákban edződött!”

³⁴ „Uram, szolgád pásztor volt apja juhai mellett a pusztában — mondta Dávid. — Ha egy oroszlán vagy medve elragadott egy-egy juhot a nyájból, ³⁵ utána mentem, leterítettem, és juhomat kiszabadítottam a szájából. Ha pedig a vadállat ellenem támadt, megragadtam a szakállát, és ledöftem. ³⁶ Bizony, szolgád megölte az oroszlánt is, meg a medvét is! Így fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, amiért gyalázni merészelte az Élő Isten seregét!

³⁷ Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán fogaitól és a medve körmétől, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a fegyverétől is!”

„Hát jó, nem bánom, küzdj meg vele! Az Örökkévaló őrizzen és segítsen meg téged!” — egyezett bele Saul. ³⁸ Azután elrendelte, hogy Dávidot öltöztessék föl a király saját fegyverzetébe. Ráadták hát Dávidra Saul bronzból készült sisakját és páncélját. ³⁹ Majd Dávid a derekára kötötte Saul kardját, és kipróbálta, hogyan tud mozogni ebben a fölszerelésben.

Végül azonban ezt mondta Saulnak: „Nem tudok én ebben a nehéz páncélban szabadon mozogni! Nem vagyok hozzászokva.” Azzal levetette magáról Saul páncélját és fegyvereit.

⁴⁰ Ehelyett fogta a pásztorbotját, kiválasztott a patakmederből öt sima követ,^[e] és a tarisznyájába tette. Majd kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé, hogy megküzdjön vele.

Dávid párviadalban legyőzi Góliátot

⁴¹ Góliát — aki előtt a fegyverhordozója vitte a pajzsát —, egyre közeledett Dávidhoz. ⁴² Amikor látta, hogy Dávid milyen fiatal, pirospozsgás arcú^[f] és szép termetű, mélységesen megvetette és gúnyolni kezdte: ⁴³ „Hát kutya vagyok én, hogy bottal akarsz elkergetni?” — kérdezte Góliát csúfolódva. Majd az isteneit emlegetve gyalázkodó szavakkal szidalmazta Dávidot. ⁴⁴ „Gyere csak, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak, hogy azok szaggassanak szét!” — kiáltotta Dávidnak.

⁴⁵ „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! ⁴⁶ Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor majd az egész világ megtudja, hogy van Istene Izráelnek. ⁴⁷ Ez a sokaság is megtudja, hogy az Örökkévalónak nincs szüksége a harcosok kardjára meg lándzsájára, hogy győzelmet adjon annak, akinek ő akar! Hiszen ő dönti el a csata sorsát! Titeket pedig az Örökkévaló most a kezünkbe fog adni!”

⁴⁸ Góliát felkészült az összecsapásra, és egyre közeledett Dávidhoz, aki viszont futott feléje. ⁴⁹ Futás közben Dávid kivett egy követ a tarisznyájából, és a parittyáját megforgatva elröpítette. A kő Góliátot éppen homlokon találta, és úgy belemélyedt a fejébe, hogy a filiszteus arccal a földre zuhant.

⁵⁰ Így győzte le Dávid a filiszteusok bajnokát a parittyájával és egyetlen kővel! Dávidnak még kardja sem volt, mégis leterítette és megölte ellenfelét! ⁵¹ Amikor Góliát összeesett, Dávid odafutott, ráállt, majd kihúzta a filiszteus kardját, és azzal ölte meg. Azután Góliátot a saját kardjával lefejezte.

A filiszteusok serege látta, hogy nagy hősük meghalt, és mind futásnak eredtek. ⁵² Izráel és Júda harcosai ekkor nagy csatakiáltással az üldözésükre indultak. Kergették őket végig a völgyön, egészen Gátig^[g] és Ekron kapujáig, és sokat megöltek közülük. A Saarim felé vezető úton mindenütt a filiszteusok hullái hevertek egészen Gátig és Ekrónig. ⁵³ Miután az izráeliek visszatértek az üldözésből, kifosztották az ellenség hátrahagyott táborát.

⁵⁴ Dávid elvitte Jeruzsálembe Góliát levágott fejét, a tőle zsákmányolt fegyvereket azonban megtartotta magának, és hazavitte.

⁵⁵ Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?”

„Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.

⁵⁶ „Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.

⁵⁷ Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot, ⁵⁸ akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?”

„A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.