Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(A)

³¹ Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.^[a]

Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(A)

39 Miután Ezékiás felgyógyult betegségéből, követek érkeztek hozzá Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt, de meggyógyult. ² Ezékiás örömmel fogadta a követséget, és megmutatta nekik a palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: az ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.

³ Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Kik voltak ezek az emberek? Honnan jöttek, és mit mondtak?” A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”

⁴ Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?” A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik összes kincsemet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”

⁵ Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Halld meg az Örökkévaló, a Seregek Ura szavát: ⁶ »Bizony, eljön az idő, amikor mindent, ami a palotádban van — amit elődeid eddig gyűjtöttek —, mindent elvisznek Babilóniába. Semmi sem marad itt. ⁷ Sőt, még a tőled származó utódaid közül is elvisznek egyeseket, hogy a babilóniai király palotájában udvari szolgák legyenek.«”

⁸ Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és nyugalom lesz!”