Add parallel Print Page Options

17 Azután az Örökkévaló szólt Mózesnek: 18-19 „Add tudtára Áronnak és fiainak, meg egész Izráel egész népének, hogy amikor valaki égőáldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges állatot hozzon áldozatul: bikaborjút, kost vagy kecskebakot. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot. Ez érvényes az Izráel népéhez tartozókra és a közöttetek lakó jövevényekre is, és független attól, hogy milyen áldozatról van szó — fogadalmi áldozatról, önkéntes hálaáldozatról, vagy égőáldozatról. 20 Ne hozzatok az Örökkévalónak olyan állatot, amelyben valami fogyatékosság található, mert azt nem fogadja kedvesen.

21 Amikor valaki hálaáldozatot, fogadalom teljesítésére való áldozatot, vagy önkéntes áldozatot hoz az Örökkévalónak, ép és egészséges marhát, birkát vagy kecskét hozzon áldozatul, ne legyen abban semmi fogyatékosság. Csak így fogadja az Örökkévaló kedvesen az áldozatot. 22 Az olyan állat, amely vak, törött csontú, csonka, fekélyes, rühes vagy beteg — az nem alkalmas áldozatnak. Az ilyen állatot ne tedd az oltárra ajándékul az Örökkévalónak!

23 Szabad akaratból, önkéntes áldozatul hozhatsz az Örökkévalónak olyan bikát, vagy juhot, amelynek túl hosszú vagy túl rövid a lába. De fogadalmad teljesítésére az Örökkévaló nem fogadja el az ilyen állatot áldozatnak.

24 Ne hozz az Örökkévalónak olyan állatot áldozatul, amelynek heréje összezúzódott, vagy bármilyen módon megsérült, vagy amelyet kiheréltek. Ne áldozzatok az Örökkévalónak országotokban ilyen állatokat!

25 Az ilyen állatot idegentől se vásároljátok meg áldozati állatnak, mert fogyatékossága miatt nem alkalmas az áldozatra, és az Örökkévaló nem fogadja el tőletek.”

Read full chapter