Áldozati törvények

15 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ² „Mondd meg Izráel népének: Nektek adom azt a földet lakóhelyül, és be fogtok menni oda, hogy birtokba vegyétek. ³ Akkor majd különböző ajándékokat hoztok az Örökkévalónak: égőáldozatot, véresáldozatot, fogadalmi áldozatot, hálaáldozatot, vagy az ünnepeken szokásos áldozatokat. Borjút, bárányt vagy kecskét áldozzatok, amelynek illatát az Örökkévaló szívesen fogadja.

⁴ Az áldozati állattal együtt ilyenkor lisztáldozatot is hozzatok az Örökkévalónak! A lisztáldozat egy tized éfá^[a] legyen a legfinomabb lisztből, amelyet össze kell keverni egy negyed hin^[b] olívaolajjal. ⁵ Az égőáldozatul vagy véresáldozatul hozott minden egyes bárány mellé tegyetek italáldozatul egy negyed hin bort is.

⁶ Ha kost áldoztok, akkor tegyetek mellé lisztáldozatot is két tized éfá^[c] lisztből, amelyet össze kell keverni egy harmad hin^[d] olívaolajjal. ⁷ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul egy harmad hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.

⁸ Amikor bikaborjút hoztok az Örökkévalónak égő- vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy ünnepi közösségi áldozatul, ⁹ akkor tegyetek mellé lisztáldozatul három tized éfá^[e] lisztet, amelyet össze kell keverni fél hin olívaolajjal. ¹⁰ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul fél hin^[f] bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. ^11-12 Tehát így készítsétek el az áldozatokat minden egyes bikaborjú, kos, bárány vagy kecske feláldozásánál.

¹³ Ezek a rendelkezések vonatkoznak Izráel népének minden tagjára: így mutassanak be áldozatot ajándékul, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja azt. ¹⁴ Ha pedig egy közöttetek lakó idegen akar tűzáldozatot bemutatni az Örökkévalónak, akkor az idegen is ugyanígy készítse el azt, s akkor az Örökkévaló kedvesen fogadja tőle. ¹⁵ Ugyanaz a rendelkezés érvényes Izráel közösségére és a közöttetek lakó idegenekre is. Ez a törvény örökre érvényes marad, minden következő nemzedékben. ¹⁶ Ezek a törvények és rendelkezések egyformán vonatkoznak rátok, és a közöttetek lakó idegenekre.”

¹⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ¹⁸ „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd megérkeztek arra a földre, amelyre vezetlek titeket, ¹⁹ és a föld gabonát terem nektek, akkor a termésből először az Örökkévalónak adjatok lisztáldozatot. ²⁰ Amikor az új termésből először készítetek tésztát, abból az első kenyeret vigyétek az Örökkévalónak — ez lesz a ti ételáldozatotok a szérűről.^{[g] 21} Nemzedékről nemzedékre így vigyétek az Örökkévalónak az új termésből az első kenyeret ételáldozatul.”

^22-23 „Izráel népe, az Örökkévaló parancsolatokat adott Mózesen keresztül nektek, amelyek érvényben maradnak nemzedékről-nemzedékre. Ha vétkeztek ezek ellen a parancsok ellen, és nem tartjátok meg mindegyiket, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesen keresztül, akkor így kell eljárnotok:

²⁴ Ha Izráel egész közössége vétkezik, akkor vigyetek az Örökkévalónak egy bikaborjút áldozati ajándékul, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt, az előírás szerint — jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad —, valamint egy bakot bűnáldozatul. ²⁵ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve Izráel egész közösségének, és az Örökkévaló megbocsát nekik. ²⁶ Mivel tehát nem szándékos bűnről volt szó, amelyet az egész közösség követett el, és az egész közösség hozott az Örökkévalónak áldozatot a fentiek szerint, ezért az egész közösségnek — beleértve még a közöttük lakó idegeneket is — megbocsát az Örökkévaló.

²⁷ Ha egy személy nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnáldozatul egy esztendős nőstény kecskét. ²⁸ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot az Örökkévalónak, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve az illetőnek, és az Örökkévaló megbocsát neki. ²⁹ Ez a törvény egyaránt érvényes közöttetek mindenkire, akár Izráel népéhez tartozik, akár közöttetek élő idegenről van szó — feltéve, hogy az illető nem szándékosan vétkezett.

³⁰ Azonban ha valaki — akár bennszülött, akár közöttetek lakó idegen — szándékosan vétkezik, akkor az ilyet ki kell irtani népe közül, mert tettével gyalázta az Örökkévalót. ³¹ Az ilyen személy az Örökkévaló szava ellen lázadt, és megszegte az Örökkévaló parancsát, emiatt viselnie kell bűnének következményét: ki kell irtani őt népe közül”.

A szombati nyugalom megtörésének büntetése

^32-33 Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, előfordult egyszer, hogy egy férfit rajtakaptak, hogy a szombati nyugalom napján tűzifát gyűjtögetett. Odavitték hát az illetőt Mózes, Áron és az egész közösség elé. ³⁴ Mivel nem volt világos, hogyan büntessék meg, úgy határoztak, hogy őrizet alá helyezik, amíg az Örökkévaló valamilyen kijelentést ad erre nézve. ³⁵ Egy idő múlva az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Annak az embernek meg kell halnia. Vigyétek ki a táboron kívülre, és az egész közösség kövezze meg!” ³⁶ Így is történt: kivitték a táboron kívülre, és ott megkövezték. Így halt meg az a férfi. Úgy jártak el, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

A ruhán lévő rojtok

³⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ³⁸ „Mondd meg Izráel népének, hogy készítsenek a ruhájuk sarkára rojtokat, és fonjanak a rojtokba kék fonalat — így viseljék ruháikat nemzedékről nemzedékre! ³⁹ Arra szolgálnak ezek, hogy valahányszor rájuk néztek, jusson eszetekbe, hogy engedelmeskedjetek az Örökkévaló parancsainak, és ne kövessétek a saját szívetek és szemetek kívánságait. ⁴⁰ Tehát, emlékezzetek parancsaimra, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy az én számomra elkülönített szent nép legyetek. ⁴¹ Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”