4 Mózes 22

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Moáb királya fel akarja bérelni Bálám prófétát

22 Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.

^2-4 Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.

⁵ Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által:

„Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le! ⁶ Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.

⁷ A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat^[a] vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.

⁸ Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.

⁹ Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”

¹⁰ „Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel: ¹¹ »Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”

¹² De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”

¹³ Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.

¹⁴ A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.

¹⁵ Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először. ¹⁶ Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya:

»Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj, ¹⁷ mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”

¹⁸ De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit. ¹⁹ De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.

²⁰ Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”

Az ostoba próféta és okos szamara

²¹ Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. ^22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.

Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.^[b] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.

²⁴ Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. ²⁵ A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.

²⁶ Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. ²⁷ Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.

²⁸ Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”

²⁹ „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”

³⁰ De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”

„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.

³¹ Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, ³² aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.^{[c] 33} A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.

³⁴ Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.

³⁵ Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.

³⁶ Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik. ³⁷ Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”

³⁸ Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.

³⁹ Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba, ⁴⁰ ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.

⁴¹ Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.