Add parallel Print Page Options

Testvérharc Benjámin törzse és Izráel többi törzsei között

20 Ekkor Izráel egész közössége Dántól Beérsebáig[a] és Gileádból is egy emberként összegyűlt az Örökkévaló jelenlétében Micpában. A törzsek vezetői is jelen voltak Isten népének a gyűlésén, amelyen összesen 400 000 hadköteles férfi vett részt.

Benjámin törzse is hallott erről a gyűlésről, de ők nem vettek részt benne.

Az izráeliek ezt kérdezték: „Hogyan történt ez a gonoszság? Mondjátok el!”

Ekkor a megölt asszony férje, a lévita előállt, és ezt mondta: „Úton voltam az ágyasommal együtt, és estére Gibeába, Benjámin földjére értünk. Ott akartunk megszállni azon az éjjel. De a város férfiai éjjel körülvették a házat, ahol megszálltunk, és engem meg akartak ölni. Azután megerőszakolták az ágyasomat, aki ebbe belehalt. Ezért darabokra vágtam a holttestét, és szétküldtem az ország minden részébe, hogy lássátok, milyen szörnyű gonoszság történt Izráelben. Férfiak! Izráel egész népe! Határozzatok hát most, hogy mit kell tennünk!”

Erre az egész közösség egy emberként felállt, és ezt határozták: „Egyikünk sem fog hazatérni a családjához addig, amíg ezt el nem intézzük! Ezt tesszük: felvonulunk Gibea ellen, és sorsolással döntjük el, hogy ki vezesse a harcot. 10 Kiválasztunk tíz férfit minden századból, százat minden ezredből, és ezret minden tízezer közül Izráel minden egyes törzséből, hogy hozzanak élelmet a hadseregnek, amely Gibea ellen vonul, Benjámin földjére. Azután megtámadjuk és megbüntetjük Gibea városát azért a gyalázatos gonoszságért, amelyet Izráelben elkövettek”.

11 Így is tettek, és egész Izráelből egy emberként gyűltek össze a férfiak, hogy Gibea ellen vonuljanak. 12 Azután Izráel törzsei követeket küldtek Benjámin törzséhez, ezzel az üzenettel: „Micsoda gonosztett történt nálatok? 13 Adjátok hát ki nekünk azokat az elvetemült gibeai férfiakat, akik ezt elkövették, hogy megöljük őket, és így tisztítsuk ki Izráelből a gonoszt!”

De Benjámin törzse nem hallgatott a testvéreinek, Izráel közösségének a szavára, és nem adták ki a bűnösöket. 14 Sőt, harcba hívták Benjámin férfiait, és összegyülekeztek Gibea városába, hogy felvegyék a harcot Izráel többi törzsével. 15 Seregükben 26 000 fő volt Benjámin többi városaiból, és ezen fölül még 700 válogatott harcosuk is volt Gibeából. 16 Hadseregükben volt mág egy olyan csapat is, amely 700 válogatott és gyakorlott harcosból állt, akik balkézzel is tudtak harcolni: hajszálpontosan céloztak a parittyájukkal.

17 Izráel többi törzsei összesen 400 000 harcost állítottak ki, akik mindannyian járatosak voltak a hadakozásban. 18 Ez a hadsereg először Bételhez[b] vonult. Tanácsot kértek Istentől, hogy melyik törzs kezdje meg a harcot.

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda törzse kezdje a támadást!”

19 Másnap reggel Izráel serege elindult Gibea ellen, s amikor megérkeztek a város elé, tábort vertek. 20 Azután kivonultak a város előtti csatamezőre, és elrendezték soraikat, hogy megkezdjék a harcot Benjámin törzsének serege ellen. 21 Benjámin serege kivonult Gibeából, és azon a napon övék lett a győzelem: az izráeli seregből 22 000 harcost terítettek le.

22-23 Az izráeli sereg ismét Bételbe vonult, és napnyugtáig sírva imádkoztak. Majd megkérdezték az Örökkévalót: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Ismét vonuljatok föl ellenük!”

Ekkor a harcosok felbátorodtak, és a második napon ismét kivonultak a csatamezőre. Ugyanazon a helyen álltak csatasorba, mint az első napon.

24-25 Ahogy elindultak, és közeledtek Benjámin serege felé, azok ismét kivonultak Gibeából, és újabb 18 000 izráeli katonát terítettek le.

26 A vesztett csata után az izráeli sereg ismét teljes létszámban Bételbe vonult, és ott sírtak az Örökkévaló előtt valamennyien. Estig böjtöltek, s közben égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. 27-28 Abban az időben Isten Szövetségládája Bételben volt, és ott teljesített papi szolgálatot a Szent Sátornál Fineás, Eleázár fia, Áron unokája. Tehát az izráeli sereg ismét tanácsot kért az Örökkévalótól: „Folytassuk-e a harcot testvéreink, Benjámin törzsének serege ellen, vagy hagyjuk abba?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Folytassátok! Holnap ismét vonuljatok föl ellenük, és kezetekbe adom őket!”

29-30 Így is történt: Izráel serege a harmadik napon is kivonult a csatatérre Benjámin serege ellen. Gibea előtt csatasorba álltak, és felkészültek a harcra. De előzőleg az izráeli seregből kisebb csapatokat küldtek ki, hogy rejtőzzenek el a város körül, és álljanak lesben. 31 Benjámin harcosai ismét kijöttek Gibeából, mint az előző napokon, és elkezdték vágni az izráeli harcosokat a nyílt mezőn, a Bételbe vezető úton, és a Gibeába vezető út mentén. Meg is öltek vagy harmincat közülük. Eközben fokozatosan eltávolodtak a várostól.

32 A benjáminiak már azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, hiszen az izráeliek ismét megfutamodtak előttük. De ez hadicsel volt: azok csak színleg hátráltak meg, hogy a benjámini harcosokat messzire elcsalják Gibeától az országutakon. 33 Az izráeli harcosok csak Baál-Támárig hátráltak, ott azonban ismét csatasorba álltak a benjáminiakkal szemben. Ugyanakkor a lesben álló izráeli csapatok is előjöttek rejtekhelyeikről. 34 Izráel seregéből 10 000 válogatott harcos támadta meg Gibeát, és heves harc bontakozott ki. Benjámin serege még ekkor sem vette észre, milyen nagy bajba került.

35 Az Örökkévaló leverte Benjámin seregét Izráel által. Azon a napon 25 100 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, 36 és akik életben maradtak, belátták, hogy vereséget szenvedtek.

Izráel serege tehát visszavonult Benjámin serege előtt, mert Izráel bízott a Gibea mellett elrejtőzött lesben álló csapataiban. 37 Ezek elő is rohantak a leshelyükről, betörtek a városba, és annak lakóit kardélre hányták.

38 Az izráeliek előzőleg megegyeztek, hogy amikor a lesből kitörő csapatok elfoglalják a várost, ezt azzal jelzik, hogy nagy füstoszlopot bocsátanak föl a városból. 39 Erre a jelre azután a színleg megfutamodó izráeliek megfordulnak, és támadásra indulnak.

A benjáminiak tehát ismét azt hitték, hogy most is övék a győzelem, mint az előző két napon, és kezdték vágni a színleg menekülő izráeli harcosokat. Meg is öltek vagy harmincat közülük. 40 Ekkor azonban sűrű füstoszlop emelkedett föl a városból. A benjámini harcosok hátranéztek, és látták, hogy a városuk ég a hátuk mögött! 41 Erre a jelre az izráeliek is megfordultak, és rátámadtak üldözőikre. Megrettentek a benjáminiak, mert látták, hogy nagy bajban vannak, 42-43 és most már ők kerestek menedéket a futásban.

A pusztába vivő úton igyekeztek elmenekülni az izráeliek elől, de azok a sarkukban voltak, és vágták őket. Ugyanakkor a másik izráeli csapat, amely az elfoglalt városból jött ki, szintén üldözőbe vette a benjáminiakat, akik így két tűz közé szorultak. Sok benjámini csapatot bekerítettek, és teljesen elpusztítottak az izráeliek. Kelet felé messze üldözték a menekülőket, és nagyon sokat leterítettek közülük. 44 Ezen a napon 18 000 harcos esett el Benjámin törzséből, akik mind kiváló katonák voltak.

45 Az életben maradt benjáminiak a puszta felé menekültek, a Rimmón-kősziklához. A menekülők közül elesett az országutakon vagy 5 000 fő, és a másik irányban, a Gidóm felé futók közül is elhullott 2 000 benjámini harcos.

46 Azon a napon összesen 25 000 kardforgató harcos esett el Benjámin törzséből, akik mindannyian vitéz katonák voltak.

47 Akik a pusztába menekültek — a Rimmón-kősziklához —, hatszázan voltak. Ott húzták meg magukat 4 hónapig. 48 Azután az üldöző izráeliek visszafordultak, és elpusztították Benjámin törzsének a városait is. A lakosokat kardélre hányták, leöldösték még az állatokat is, majd a városokat fölgyújtották.

Footnotes

  1. Birák 20:1 Dántól Beérsebáig Vagyis az egész országból. Dán a legészakibb, Beérseba a legdélebbi város volt Izráelben.
  2. Birák 20:18 Bételhez Abban az időben itt volt a Szent Sátor.

20  Erre kivonultak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába.

És megjelentek az egész népnek fõfõ emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.

De meghallották a Benjámin fiai [is,] hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság?

És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak.

És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt.

Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam õt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben.

Ímé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok errõl és tanácskozzatok [felõle].

Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen,

Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá.

10 És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezeret tízezer közül, Izráelnek minden nemzetségébõl, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben.

11 És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten.

12 És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, a mi ti közöttetek történt?

13 Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, a kik Gibeában vannak, hogy megöljük õket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelbõl. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izráel fiainak szavára,

14 Hanem egybegyûltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harczolni az Izráel fiaival.

15 És azon a napon a Benjámin fiai, a kik a városokból [jöttek fel,] huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivül, kik szám szerint hétszázan voltak, [mind] válogatott férfiú.

16 Ebbõl az egész népbõl volt hétszáz válogatott férfiú, a kik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira [biztosan] találtak és nem hibázták el.

17 Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivül, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak.

18 Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel elõször közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda elõször.

19 Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea elõtt.

20 És kimentek Izráel emberei harczolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál.

21 És kivonultak a Benjámin fiai [is] Gibeából, és levertek az Izráel fiai közül az nap huszonkétezeret a földre.

22 De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, a melyen elõtte való nap sorakoztak.

23 És felmenének az Izráel fiai, és [ott] sírtak, az Úr elõtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harczolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene!

24 És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak,

25 Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közül [még] tizennyolczezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának.

26 Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr elõtt és bõjtöltek aznap egész estvéig, és égõáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr elõtt.

27 És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, - mert ott volt abban az idõben az Isten frigyládája.

28 És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az idõben - mondván: Vajjon még [egyszer] felmenjek-é harczolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom õket.

29 És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörül.

30 És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelõtte.

31 Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelõtte, a mezõn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, [és már megöltek] mintegy harmincz férfiút Izráelbõl.

32 És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek elõttünk [megint,] mint elõször. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakaszszuk el õket a várostól, [ki] az országútra.

33 És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig elõtörtek [rejtek]helyeikbõl Maareh-Gabából.

34 Ekkor az egész Izráelbõl tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcznak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.

35 Így verte le az Úr Izráel elõtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezerszáz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak.

36 Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai [csak] azért adtak helyet Benjáminnak, mert õk a lesekben bíztak, a melyeket Gibeánál helyeztek el.

37 És a les elõsietett és elõtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel.

38 És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erõs füstfelleget bocsátanak fel a városból.

39 Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harcz közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és [leölt] mintegy harmincz férfiút Izráelbõl, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek elõttünk, mint az elsõ ütközetben:

40 Épen akkor kezdett a felhõ felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor [aztán] Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja [már] feléri az eget.

41 És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, a kik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem.

42 És elfutottak az Izráel férfiai elõl a pusztába [vivõ] útra; de a harcz ott is utólérte õket, és az út közepén ölték le a városból jövõket.

43 Körülvették Benjámint, üldözték õt, letiporták a pihenõ helyen, egészen a Gibea elõtt keletre [esõ vidékig.]

44 És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak.

45 Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közülök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közülök kétezer embert.

46 Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak.

47 De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kõsziklájára, és ott [is] maradt a Rimmon szikláján négy hónapig.

48 Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték õket fegyvernek élével a városokban az emberektõl a barmokig, és a mi csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tûzzel égették meg.

Izráel hadjáratot indít Benjámin ellen

20 Izráel fiai valamennyien kivonultak, és összegyülekezett az Úrhoz Micpába egy emberként az egész népközösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is.

Az egész népnek, Izráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Isten népének a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt.

Meghallották a benjáminiak is, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett!

Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: A benjámini Gibeába érkeztem másodfeleségemmel éjjeli szállásra.

A gibeai polgárok rám támadtak, körülvették miattam éjjel a házat, engem akartak meggyilkolni, aztán másodfeleségemmel erőszakoskodtak, úgyhogy belehalt.

Ezért fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének egész területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben.

Ti mindnyájan Izráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az ügyben!

Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se menjen sátrába, és senki se térjen haza!

Mert most ez a teendőnk Gibea dolgában: sorsot vetünk ellene.

10 Megbízunk tíz embert száz közül, százat ezer közül, ezret tízezer közül Izráel mindegyik törzséből, hogy szerezzenek útravalót a hadinépnek. Azután megtámadjuk a benjámini Gibeát, és elbánunk vele, amiatt a gyalázatos dolog miatt, amelyet elkövetett Izráelben.

11 Így gyülekezett össze egy emberként minden izráeli férfi a város alá.

12 Izráel törzsei embereket küldtek Benjámin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok?

13 Adjátok ki azokat az elvetemült gibeai embereket, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből! De a benjáminiak nem akartak hallgatni Izráel fiainak, testvéreiknek a szavára.

14 A benjáminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival.

15 Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a benjáminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak be.

16 Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak.

17 Az izráeli férfiakat is besorozták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit.

Izráel két ízben vereséget szenved

18 Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az Úr ezt felelte: Először Júda!

19 Elindultak tehát Izráel fiai reggel, és tábort ütöttek Gibeával szemben.

20 Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak fel ellenük az izráeli férfiak Gibeánál.

21 A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és földre terítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert.

22 Akkor a nép, az izráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl.

23 Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az Úr színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az Úrtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl ellene!

24 Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak,

25 kivonult velük szembe Benjámin Gibeából a második napon is, és földre terítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak.

26 Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az Úr színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt.

27 És megkérdezték Izráel fiai az Urat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája,

28 és Áron fiának, Eleázárnak a fia, Fineás szolgált előtte abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!

Benjámin törzsét leveri Izráel

29 Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül.

30 Majd fölvonultak Izráel fiai a benjáminiak ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibeánál, mint azelőtt.

31 A benjáminiak is kivonultak a néppel szemben, és elszakadtak a várostól. Megint elkezdték vágni a népet, mint azelőtt, és halálra sebeztek mintegy harminc izráeli embert a nyílt mezőn és az országutakon, amelyek közül az egyik Bétel felé, a másik Gibea felé vezet.

32 A benjáminiak már ezt gondolták: Megint megverjük őket, mint először! De Izráel fiai ezt mondták: Fussunk, és szakítsuk el őket a várostól az országutakra!

33 Ekkor az izráeli férfiak elhagyták állásaikat, és Baal-Támárnál sorakoztak fel. A lesben álló izráeliek pedig kitörtek állásaikból Gibea közelében,

34 és egészen Gibea elé nyomultak; tízezren voltak az egész Izráelből összeválogatva. Akkor kemény csata kezdődött, és a benjáminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakad rájuk.

35 Az Úr ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a benjáminiak közül, akik mind járatosak voltak a kardforgatásban.

36 A benjáminiak is belátták, hogy vereséget szenvedtek, bár az izráeliek teret engedtek a benjáminiaknak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál.

37 A lesben állók sietve betörtek Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost.

38 Abban állapodtak meg az izráeliek a lesben állókkal, hogy ezek majd füstjelet adnak a városból.

39 Amikor tehát az izráeliek meghátráltak a csata közben, és Benjámin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az izráeliek közül mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint az első ütközetben! -

40 akkor kezdett felszállni a füstoszlop a városból. A benjáminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángja már az eget veri.

41 Erre az izráeliek megfordultak, a benjáminiak pedig megrettentek, mert látták, hogy rájuk szakadt a veszedelem.

42 A pusztába vivő útra fordultak az izráeliek elől, de a harc nyomon követte őket, és a városból jövők is pusztították a közbeszorultakat.

43 Bekerítették Benjámint, üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától kelet felé.

44 Elesett tizennyolcezer benjámini ember, csupa vitéz férfi.

45 Ekkor irányt változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-kőszálhoz. De még az országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és megint levágtak közülük kétezer embert.

46 Azon a napon tehát összesen huszonötezer kardforgatásban jártas benjámini ember esett el, csupa vitéz férfi.

47 Azután hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-kőszálhoz, és ott maradtak a Rimmón-kőszálán négy hónapig.

48 Az izráeliek pedig újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat és mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították.