Ezékiel 17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példázat a sasról és a szőlőről
17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet! 3 Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.
4 Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta,
s a kalmárok földjére vitte,
kereskedők városába helyezte.
5 Majd választott egy vesszőt az országból,
s mint fűzfát a folyópartra,
termékeny földbe ültette.
6 Kihajtott a vessző,
terebélyes szőlővé fejlődött,
dúsan termett, de alacsony maradt.
Hajtásait a sas felé növelte,
gyökereit felé fordította.
7 De jött egy másik sas,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár,
és lám, a szőlő most feléje növesztette
hajtásait és gyökereit,
tőle várta, hogy táplálja és öntözze.
8 Pedig jó földbe ültették,
gondozták, öntözték,
lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő,
ha ültetése helyén marad.”
9 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek?
Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül,
leszaggatja gyümölcseit,
elszárad annak minden levele, hajtása!
Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg,
elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!
10 Jó helyre ültették, de vajon felnő-e?
Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja!
Ott pusztul el, ahová ültették,
ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”
A példázat magyarázata
11 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 12 „Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába. 13 Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba, 14 hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.
15 De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget? 16 Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte! 17 A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.
18 Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”
19 Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell! 20 Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem. 21 Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”
Prófécia a Messiásról
22 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Én magam veszek egy ágat
a magas cédrusról, hogy elültessem,
zsenge hajtást vágok le a csúcsáról,
és csemetének ültetem
egy magasra emelkedő hegyre.
23 Izráel magas hegyére plántálom,
hogy ágakat neveljen és teremjen,
hatalmas nemes cédrussá fejlődjön,
gyönyörű fává növekedjen.
Rajta fészkelnek majd az égi madarak,
ágai árnyékában pihennek
mindenféle szárnyasok.
24 Akkor mind megtudják a fák erdőn-mezőn,
hogy én, az Örökkévaló tettem
a magas fát alacsonnyá,
s a kicsiny csemetét hatalmassá!
Kiszárítottam a zöldellő fát,
s virágba borítottam a szárazat!
Én, az Örökkévaló megígértem,
és meg is teszem!”
Ezékiel 17
Hungarian Károli
17 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.
3 És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyû, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színû tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.
4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le.
5 És võn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezõbe; sok vizek mellé vivé; mint fûzfát ülteté el.
6 És felsarjadt, és lõn elterülõ, alacsony szõlõtõvé, hogy vesszõit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szõlõtõvé lõn, és vesszõket terme, s ágacskákat bocsáta ki.
7 És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyû, és ímé, ez a szõlõtõ feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze õt;
8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szõlõtõ.
9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erõs karral és sok néppel [támad reá,] hogy kitépje azt gyökerestõl.
10 És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti õt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?
11 És lõn az Úr szava hozzám, mondván:
12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé õket magához Babilonba.
13 És võn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé õt, de a földnek erõseit elvivé,
14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megõrizze, hogy ez megálljon.
15 De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é?
16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki õt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, [ott ]nála, Babilonban hal meg.
17 És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.
18 S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
19 Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.
20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
21 És minden menekültje minden seregébõl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejébõl, és elültetem; felsõ ágaiból egy gyönge [ág]at szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
23 Izráel magasságos hegyén plántálom õt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.
24 És megismeri a mezõ minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelõ fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center