Add parallel Print Page Options

Jób harmadik válasza

12 Erre Jób így válaszolt:

„Bizony, csak ti vagytok bölcsek,
    s kihal a földről veletek minden értelem!
Ennyi eszem nekem is van,
    én sem vagyok ostobább nálatok!
    Csak üres bölcselkedés minden szavatok!

Kigúnyolnak saját barátaim!
    Céltáblája lettem csúfolódásuknak!
Pedig ha Istenhez kiáltottam, ő meghallgatott.
    Most mégis kicsúfolnak barátaim,
    noha igazságos és ártatlan vagyok!
Aki jólétben él, megveti a nyomorultat,
    sőt, megtapossa azt, aki elesett!
A rablók otthona bezzeg békességes!
    Akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek,
    akiknek saját erejük az istenük!

Kérdezd csak az állatokat,
    tanítanak téged,
vagy az ég madarait,
    ők is megmondják!
Vagy vizsgáld meg a földet,
    az is előadja,
még a tenger halai is
    elbeszélik neked!
Ki olyan vak, hogy ne látná, ne tudná:
    az Örökkévaló keze teremtette mindezeket?!
10 Az ő kezében van minden élőlény lelke,
    minden embernek ő ad leheletet.

11 Nem az ember füle próbálja meg, amit hall,
    nem az ínye kóstolja meg az ételt?
12 Azt mondjátok: a bölcsesség az öregek kincse,
    az értelem az idősek birtoka.
13 Pedig egyedül Isten a bölcs és erős,
    övé a tanács és az értelem!
14 Ha ő leront valamit, az nem épül fel soha,
    ha börtönbe zár, nincs, aki kinyissa.
15 Ha visszatartja az esőt, kiszárad a föld,
    ha kiárasztja a vizeket, elborítják a mezőt.
16 Nála lakik a bölcsesség és az erő,
    kezében van, aki eltévedt, és a tévelyítő.
17 Megszégyenít bölcs tanácsadókat,
    bolonddá tesz okos vezetőket.
18 Megszabadítja láncuktól a királyok rabjait,
    és kötelet köt a királyok derekára.
19 Mezítláb küldi el a papokat,
    s megfosztja erejüktől a hatalmasokat.
20 Elnémítja azokat, akikben az emberek bíznak,
    és a vezetők ítélőképességét elveszi.
21 Szégyenbe borítja az előkelőket,
    s a hatalmasok hatalmát megsemmisíti.
22 Napfényre hozza, amit a sötétség rejt,
    bevilágít a halál árnyékába is.
23 Naggyá tesz népes nemzeteket,
    azután lerombolja birodalmukat.
Kiterjeszti országuk határait,
    majd szétszórja népüket.
24 Eszüket veszi a népek vezetőinek,
    hogy úttalan utakon bolyongjanak,
25 tapogatózzanak a sötétben, mint a vakok,
    és tántorogjanak, mint a részegek.”

12  Felele erre Jób, és monda:

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.