Jób 24

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

24 „Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit,
    mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket?
Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják,
    mikor ítéli el végre a gonoszokat?

² Elnyomják a gonoszok a szegényeket,
    szomszédjuk földjéből elvesznek,
mások nyájaiból juhokat rabolnak,
    és más legelőre vezetik őket.
³ Még az árváktól is ellopják a szamarakat,
    az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.
⁴ Leszorítják az útról a szegényeket,
    s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.

⁵ A szegények kora reggel munkához fognak,
    hogy betevő falatjukat megkeressék,
    családjuk kenyerét megszerezzék.
Olyanok, mint a vándorló vadszamarak,
    mikor füvet keresnek a pusztában.
⁶ A szegények csak a maradékot szedegetik
    mások földjén, aratás után,
    vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.
⁷ Nincs takarójuk éjjelre,
    meztelenül hálnak a hidegben.
⁸ Áztatja őket a záporeső,
    a sziklát ölelik menedékül,
    mert nincs hová behúzódjanak.
⁹ A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát,
    ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
¹⁰ Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni,
    hordja a búzát a gazdag magtárába,
    miközben ő maga éhezik.
¹¹ Olajat présel a gazdag olajfaligetében,
    mustot sajtol szőlőskertjében,
    közben szomjúság gyötri.
¹² A városban haldoklók hörgése hallik,
    sebesültek kiáltanak segítségért,
    de Isten mit sem törődik velük.

¹³ Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak,
    s nem törődnek vele, hogy mit kíván,
    nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
¹⁴ A gyilkos felkel reggel,
    hogy megölje a szegény nyomorultat.
Éjjel meg olyan lesz,
    mint a tolvaj.
¹⁵ A prostituált szeme az alkonyatot lesi,
    hogy ne lássa senki, mikor útjára indul,
    még arcát is eltakarja.
¹⁶ A tolvaj éjjel indul útjára,
    a sötétség leple alatt betör a házakba.
    De nappal bezárkózik,
    mert látni sem akarja a világosságot.
¹⁷ Nekik az éjfél a reggelük,
    a halál árnyéka az ismerősük.

¹⁸ De a gonoszok hirtelen eltűnnek,
    ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat,
átkozott lesz örökségük a földön,
    szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
¹⁹ Úgy nyeli el őket a holtak hazája,
    mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
²⁰ A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti,
    csak a férgek örülnek neki.
Senki sem emlékszik rá többé,
    és gonoszságának örökre vége szakad.
²¹ A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt,
    és nem tesz jót az özvegyekkel.

²² Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat,
    és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
²³ Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak,
    szemmel tartja útjaikat.
²⁴ A gonoszok talán kis időre sikeresek,
    de hamar eltűnnek.
    Levágják őket is, mint a gabona kalászát,
    meghalnak, mint bárki más.

²⁵ Nem így van? De igen!
    Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”