Jób 27

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
    és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
³ hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
    míg Isten lehelete éltet,
⁴ ajkam nem mond valótlant,
    nyelvem nem szól hazugságot!
⁵ Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
    Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
⁶ Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
    nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
⁷ Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
    büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
⁸ Mert nincs remény az istentelenek számára,
    mikor kivágja őket Isten,
    mikor elkéri tőlük lelküket!
⁹ A bajban hiába kiáltanak hozzá,
    nem hallgatja meg őket.
¹⁰ Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
    nem hívhatják segítségül Istent soha többé.

¹¹ Figyeljetek rám,
    hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
    megmutatom nektek a Mindenható terveit!
¹² Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
    hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?

^[13] [a] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
    a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
    örökségül a Mindenható kezéből.
¹⁴ Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
    utódainak még kenyér sem jut elég.
¹⁵ Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
    özvegyeik sem siratják el őket.
¹⁶ Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
    és a drága ruhákat, mint az agyagot,
¹⁷ de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
    igazak viselik majd ruháit,
    ártatlanok használják a pénzét.
¹⁸ A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
    mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
    elpusztul hamar.
¹⁹ Egyik este gazdagon fekszik le,
    másnap reggel már szegényen ébred.
²⁰ Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
    elragadja az éjjeli forgószél.
²¹ Felkapja a keleti szél, és elfújja,
    messze sodorja otthonától,
²² rázúdul kíméletlenül,
    hiába menekül előle.
²³ Akik látják, összecsapják kezüket,
    mikor a gonosz menekül,
    s gúnyolódva sziszegnek utána.”