Add parallel Print Page Options

Példázat az övről

13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”

Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.

Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba![a] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”

Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”

Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.

Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! 10 Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! 11 Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”

Példázat az összetört boroskorsókról

12 „Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral!

Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«

13 Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját. 14 Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”

Figyelmeztetés a büszkeség ellen

15 Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt,
    ne forduljatok el büszkén,
    hallgassatok meg!
16 Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek!
Dicsőítsétek őt,
    mielőtt sötétséget borít rátok,
    mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken!
Mert világosságra vártok,
    de ő sötét éjszakává teszi azt,
    a halál árnyékát borítja rátok!

17 Ha nem hallgattok rám,
    titokban siratlak titeket,
    sírok büszkeségetek miatt.
Keservesen megsiratlak,
    könnyeim megáradnak,
    mert az Örökkévaló nyáját[b] fogságba hajtják!

18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek:
„Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg,
    mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!
19 Júda déli városait már körülzárta az ellenség,
    nincs, aki felszabadítsa őket.
Júda egész népét száműzetésbe hurcolják,
    mind fogságba kerülnek!”

20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![c]
    Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
    hová lettek juhaid[d]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
    ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
    vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
    mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
    „Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
    tépik le ruháidat,
    s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
    vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
    hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?

24 „Bizony, szétszórlak titeket,
    mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
    — mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
    s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
    s arcodra borítom szoknyádat,
    hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
    mikor a dombokon és a mezőkön
    más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
    vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
    Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?

Footnotes

  1. Jeremiás 13:4 Perát Ez a szó az eredeti szövegben jelentheti az egyik kis falut, és egy patakot Jeruzsálemtől É-ra, de jelentheti az Eufrátesz folyót is.
  2. Jeremiás 13:17 nyáját Vagyis népét. Ebben a hasonlatban Isten a pásztor, népe a nyája.
  3. Jeremiás 13:20 észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
  4. Jeremiás 13:20 juhaid Itt Jeruzsálem úgy szerepel, mint pásztor, akire az Örökkévaló rábízta nyáját, vagyis Júda városait, hogy vezesse őket.