Add parallel Print Page Options

Pashúr kalodába záratja Jeremiást

20 Pashúr pap, aki Immér fia és a Templomőrség parancsnoka volt, meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta. Emiatt elfogatta Jeremiás prófétát, megverette és kalodába[a] záratta a Templom felső Benjámin-kapujánál. Másnap kihozatta Jeremiást a börtönből, és szabadon engedte. Ekkor Jeremiás ezt mondta Pashúrnak: „Az Örökkévaló ezentúl nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: »Rettegés minden felől!« Mert azt mondja az Örökkévaló: Meg fogod látni, hogy kiszolgáltatlak téged a rettegésnek, társaiddal együtt. Szemed láttára fogja leöldösni az ellenség társaidat. Kiszolgáltatom egész Júdát a babilóniai királynak, aki a nép egy részét fegyverrel öli meg, a maradékot pedig száműzetésbe hurcolja Babilóniába. Ennek a városnak minden gazdagságát, szerzeményét, vagyonát, sőt, még Júda királyainak a kincseit is az ellenségnek adom. Bizony, kirabolják a várost, és a zsákmányt Babilóniába viszik.

Téged pedig Pashúr, házad összes lakójával együtt száműzetésbe hurcolnak Babilóniába. Ott is fogsz meghalni, és ott temetnek el azokkal a társaiddal együtt, akiknek hamisan prófétáltál.”

Jeremiás panasza

Jaj Örökkévaló, hogy rászedtél engem,
    én meg hagytam rábeszélni magam!
    Erőt vettél rajtam, és legyőztél.
Naphosszat rajtam nevetnek,
    mind engem csúfolnak!
Ahányszor csak megszólalok,
    azt kell kiáltanom: „Erőszak és pusztítás közeleg!”
Ők meg az Örökkévaló szava miatt gyaláznak
    és gúnyolnak engem egész nap.
Azt gondoltam hát:
    nem szólok többet az Örökkévaló nevében,
    s nem gondolok vele.
De szavai szívemben égnek,
    izzó parazsat hordok a csontjaimba zárva,
s hiába erőlködöm, hogy elfojtsam,
    nem bírok vele!

10 Összesúgnak a hátam mögött:
    „Hallottátok, mit mondott:
    »Rettegés minden felől!«
Hát jelentsük föl!
    Bizony, föl is jelentjük!
Talán csapdába csalhatjuk,
    megfogjuk, és bosszút állunk rajta!”

Még bizalmas barátaim is a bukásomra várnak!
11     De az Örökkévaló mellettem áll,
    mint hatalmas hős!
Üldözőim fognak majd elesni,
    s nem bírnak velem.
Megszégyenülnek,
    s terveik kudarcot vallanak.
Sorsuk örök gyalázat,
    amely nem merül feledésbe.

12 Örökkévaló, Seregek Ura,
    aki próbára teszed az igazakat is,
    megvizsgálod szívüket és gondolataikat;
állj bosszút ellenségeimen, kérlek,
    mert rád bízom ügyemet!
13 Énekeljetek az Örökkévalónak,
    dicsérjétek őt,
mert megszabadította az üldözöttet
    a gonoszok markából.

Jeremiás megátkozza a születése napját

14 Átkozott legyen a nap,
    amelyen születtem!
Az a nap, melyen anyám világra hozott,
    ne legyen áldott!
15 Átkozott, aki apámnak hírül vitte,
    hogy fia született, s megörvendeztette őt.
16 Olyanná legyen az az ember, mint a városok[b],
    amelyeket az Örökkévaló irgalom nélkül elpusztított:
halljon reggel jajgatást,
    délben harci kiáltást!
17 Miért nem végzett velem Isten
    még születésem előtt?
Akkor anyám méhe lett volna sírom,
    és meg sem születtem volna.
18 Ó, miért is kellett megszületnem?
    Hogy mindig csak gyötrelmet és szenvedést lássak?
    Hogy életem gyalázatban végezzem?

Footnotes

  1. Jeremiás 20:2 kalodába Súlyos büntetéskor a fogoly kezét és lábát egy vastag gerenda nyílásaiba zárták, így kénytelen volt összegörnyedve ülni.
  2. Jeremiás 20:16 városok Valószínű utalás Sodomára és Gomorára. Lásd 1Móz 19.

20  És hallá Passúr a pap, az Immár fia (õ pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:

És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté õt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsõ kapujában vala, az Úr háza mellett.

És lõn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbõl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;

Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az õ ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi õket Babilonba, és fegyverrel vágja le õket:

És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az õ ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.

Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.

Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél! Nevetségessé lettem minden idõre, mindenki csúfol engemet;

Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erõszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.

Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelõl való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk õt, és bosszút állhatunk rajta;

11 De az Úr velem van, mint hatalmas hõs, azért elesnek az én kergetõim és nem bírnak [velem,] igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtok] és felejthetetlen.

12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet õ rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébõl.

14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott!

15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén õt.

16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.

17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna!

18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébõl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzõdjenek?