Jeremiás sir 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott
2 Jaj, milyen sötét felhőt
borított Sionra haragjában az Úr!
Izráel dicsőségét
az égből a földre vetette.
Haragja napján nem törődött
még lába zsámolyával[a] sem!
2 Könyörtelenül elpusztította az Úr
Jákób népének minden hajlékát,
összetörte haragjában
Júda lakóinak várait.
Földre taposta, megszégyenítette
az egész királyságot és vezetőit.
3 Összetörte izzó haragjában
Izráelnek minden hatalmát.
Megvonta népétől védő karját,
s utat engedett ellenségeinek.
Úgy égette Jákób népét mindenfelől,
mint megemésztő tűz.
4 Felvonta íját ellenünk, mint ellenségünk,
ránk emelte karját, mint támadónk,
Sion hajlékaiban mindenkit megölt,
akire büszkén tekintettünk.
Haragját zúdította ránk,
mint tűzesőt.
5 Ellenségünkké lett az Úr:
elpusztította Izráelt egészen!
Lerombolta palotáinkat,
romba döntötte erős várainkat,
Júda népének gyászát
és siralmait megsokasította.
6 Ledöntötte saját Sátorát[b],
mint egy hitvány kerti kunyhót.
Szétrombolta ünnepeinek helyét az Örökkévaló,
feledésbe taszította Sion városának ünnepeit,
még a szombatot is.
Tüzes haragja hevében
eltaszított királyt és papot.
7 Elhagyta oltárát,
eltávozott Templomából.
Ellenségünk kezébe adta
annak bástyáit és falait.
Diadalittas zajongás hallik az Örökkévaló házában,
mint egykor ünnepeink napján.
8 Mert az Örökkévaló döntött úgy,
hogy lerombolja Sion falait:
kifeszítette fölötte a mérőzsinórt,
véghezvitte, amit elhatározott.
Hiába jajgatott bástya és várfal,
mind leomlott,
s földön hevernek, mint a gyászolók.
9 A kapuk szárnyai földre roskadtak,
kapcsaikat és záraikat összetörték.
A királyt és a fejedelmeket a nemzetek közé hurcolták,
nincs többé sem törvény, sem tanítás.
Még a próféták sem kapnak
kijelentést[c] az Örökkévalótól.
10 Sion fejedelmei némán ülnek a földön,
fejükre port hintettek,
derekukon zsákruha.
Jeruzsálem fiatal leányai
földre borulva gyászolnak.
11 Szemem a sírástól eleped,
szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
éhségtől haldokolva!
12 Anyjukat szólítják,
enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
sebesült harcosok.
13 Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked?
Kihez hasonlítsalak?
Sion népe, mivel vigasztaljalak?
Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes,
mint a tenger!
Kicsoda gyógyíthat meg téged?
14 Prófétáid hamis látomásokkal ámítottak téged!
Nem mutattak rá bűneidre,
hogy megmenekülj a fogságtól.
Hamis próféciákkal hitegettek,
becsaptak és félrevezettek.
15 Akik arra járnak,
s látják romjaidat, Jeruzsálem,
gúnyolódva mutogatnak,
megvetően legyintenek:
„Nézzétek ezt a romhalmazt!
Ezt hívták »Tökéletes Szépség«-nek?
Ez lenne az »Egész Föld Öröme?«”
16 Ellenségeid nagy hangon dicsekednek,
hogy legyőztek téged,
fogukat vicsorítják, és kezüket dörzsölik:
„Elpusztítottuk Jeruzsálemet!
Erre vártunk már régóta,
most saját szemünkkel láttuk a vesztét!”
17 Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott,
beváltotta szavát, amelyet régen kihirdetett:
könyörtelenül lerombolt téged, Jeruzsálem!
Ellenségeidnek szerzett örömet,
ellenfeleidnek adott győzelmet.
18 Jeruzsálem! Még falaid is kiáltsanak az Úrhoz!
Folyjanak könnyeid éjjel-nappal, Sion,
mint a folyó!
Ne nyugodj,
ne engedj magadnak pihenést!
19 Kelj föl, kiálts az Úrhoz még éjjel is,
az őrváltás idején!
Öntsd ki szíved az Úr színe előtt,
mint a vizet!
Emeld hozzá kezeidet,
könyörögj kicsinyeid életéért,
akik éhségtől ájultan fekszenek
a város utcáinak kövén.
20 Nézz ránk, Örökkévaló!
Kivel bántál így valaha?
Hogyan lehet, hogy asszonyok a saját gyermekeiket,
dédelgetett kicsinyeiket kell megegyék?!
S hogy éppen az Úr szentélyében
öldösik le a papokat és a prófétákat?
21 Holtan hever az utcák porában fiatal és öreg,
ifjainkat és leányainkat öldöklő kard vágta le.
Bizony, levágtad őket haragod napján,
nem könyörültél, Uram!
22 Összehívtad ellenem minden rettegett ellenségemet,
mint ünnepre a vendégeket,
senki sem menekülhetett előlük
az Örökkévaló haragja napján.
Ellenségeim mind felemésztették gyermekeimet,
akiket dajkáltam s felneveltem!
Footnotes
- Jeremiás sir 2:1 lába zsámolyával Utalás arra, hogy Jeruzsálem, és különösen a Templom, Isten számára olyan volt, mint a királyi trón zsámolya, amelyen a király lába nyugszik.
- Jeremiás sir 2:6 Sátorát Vagyis jeruzsálemi Templomát.
- Jeremiás sir 2:9 kijelentést Szó szerint: „látomást”.
Jeremiás sir 2
Hungarian Károli
2 Jaj; de sûrû felhõt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az õ haragja napján.
2 Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erõsségeit, a földre terítette; megfertõzteté az országot és fejedelmeit.
3 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörül.
4 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.
5 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erõsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.
6 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.
7 Megvetette az Úr az õ oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.
8 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kõfal, együtt búslakodnak!
9 Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.
10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.
11 Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsõ részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.
12 Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.
13 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?!
14 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítõ prófétálásokat.
15 Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?
16 Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!
17 Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.
18 Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.
19 Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.
20 Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?
21 Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.
22 Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center