Márk 15:33-41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus halála(A)
33 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[a]
35 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”[b]
36 Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
37 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
38 Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. 39 A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
40 Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, 41 akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
Read full chapterFootnotes
- Márk 15:34 Idézet: Zsolt 22:1.
- Márk 15:35 Illést hívja „Istenem!” = „Éli” — ez ugyanúgy hangzott, mint Illés próféta neve. Illés Kr.e. 850 körül élt, Isten egyik legnagyobb prófétája volt Izráelben.
Márk 15:33-41
Hungarian Károli
33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.
37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
Read full chapter
Lukács 23:44-49
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus halála(A)
44 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, 45 mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. 46 Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.”[a] Amikor ezt kimondta, meghalt.
47 Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”
48 Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve[b] hazamentek.
49 Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.
Read full chapterFootnotes
- Lukács 23:46 Idézet: Zsolt 31:6.
- Lukács 23:48 mellüket verve A bűnbánat és a szomorúság kifejezése.
Lukács 23:44-49
Hungarian Károli
44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49 Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.
Read full chapterCopyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center