³³ Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

³⁴ És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

³⁵ Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

³⁶ Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

³⁷ Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

³⁸ És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

³⁹ Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

⁴⁰ Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

⁴¹ A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

⁴⁴ Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

⁴⁵ És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

⁴⁶ És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

⁴⁷ Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

⁴⁸ És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.

⁴⁹ Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.