Add parallel Print Page Options

Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)

Az idők végén[a]
    az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
    a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
    a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
Tömegek özönlenek hozzá,
    s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
    az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
    hogy tanítson bennünket útjaira,
    s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
    Jeruzsálemből jön
    az Örökkévaló szava.

Igazságosan ítél
    a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
    és messze lakó népet,
hogy kardjukból
    ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
    szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
    többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.

Read full chapter

Footnotes

  1. Mikeás 4:1 Az idők végén Szó szerint: „Az utolsó napokban”. Héber kifejezés: valamilyen meghatározott időtartam végét jelenti, pl. az esztendő végét.

És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útaira, és járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.

És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erõs nemzeteket nagy messze [földig] és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.

Read full chapter