Rómaiakhoz 9

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Isten és Izráel népe

9 Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, ² hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, ³ hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! ⁴ Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. ⁵ Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott!^[a] Ámen.

⁶ Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja. ⁷ Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”^{[b] 8} Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek. ⁹ Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”^[c]

¹⁰ Így volt ez Rebeka esetében is, akinek két fia volt. Mindkettőnek ősapánk, Izsák volt az apja. ^11-12 Mielőtt azonban ez a két fiú megszületett volna, Isten azt mondta Rebekának: „Az idősebb fiú szolgálni fog a fiatalabbnak.”^[d] Ez a születésük előtt történt, ezért akkor még a két fiú semmi jót vagy rosszat sem tehetett. Azért történt így, hogy Isten megmutassa: választása nem attól függ, hogy az emberek mit tesznek, hanem egyedül tőle magától. ¹³ Ezért mondja az Írás: „Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”^[e]

¹⁴ Hogyan értsük ezt? Vajon igazságtalanság ez Isten részéről? Nem, dehogyis! ¹⁵ Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok”^{[f] 16} Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! ¹⁷ Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”^{[g] 18} Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.

¹⁹ Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!” ²⁰ De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?” ²¹ Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?

²² Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.

²³ De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből. ²⁴ Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is, ²⁵ ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében:

²⁶ És:

²⁷ Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta:

²⁹ Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta:

³⁰ Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. ³¹ Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. ³² Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről ³³ az Írás ezt mondja: