Add parallel Print Page Options

„A Templomba felvezető ének.”

129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
    Mondd ezt velem együtt, Izráel!
Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
    mégsem bírtak velem!
Hátamon barázdákat szántottak,
    hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
De az Örökkévaló igazságos:
    szétszakította a szolgaság köteleit,
    megszabadított a gonoszoktól!
Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
    hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
Legyenek, mint a fű a háztetőn,
    amely elszárad, mielőtt felnő,
nem aratja le senki,
    nem köti kévébe,
s nem mondják a járókelők:
    „Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
    „Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”

129  Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!