Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé.

58 Valóban süketek vagytok, ti bírák?
    Ezért nem ítélitek igazságosan az embereket?
Gonosz dolgokat terveztek az országban,
    ti magatok követtek el erőszakos gaztetteket!
Bizony, ezek a gonoszok
    már születésüktől fogva istentelenek,
    világrajövetelük óta hazugok.
Haragjuk veszedelmes, mint a kígyó mérge.[a]
    Bedugják fülüket, mint a süket kígyó,
amely nem hallja a kígyóbűvölő hangját,
    akármilyen zenét is játszik.

Istenem, olyanok ezek, mint az oroszlánok!
    Tördeld ki fogaikat,
    zúzd össze állkapcsukat, Örökkévaló!
Ahogy a víz szétfolyik,
    úgy hagyja el őket erejük!
Tapossák földbe őket,
    mint száraz füvet az úton járók!
Pusztuljanak el, mint a csiga,
    vagy az elvetélt magzat,
    amely soha nem látta meg a napot!
Pusztuljanak el hirtelen, mint égő tüskés gaz,
    amelyet elhord a szél,
    mielőtt az edény megérezné tüzét.

10 Örülnek majd az igazak,
    ha látják a gonoszok megbüntetését!
    Térdig gázolnak a legyőzöttek vérében.
11 Akkor azt mondják az emberek:
    „Az igaz mégis jutalmat kap!
Mégis van Isten,
    aki igazságosan ítél a Földön!”

Footnotes

  1. Zsoltárok 58:4 Haragjuk… mérge Az eredetiben ez szójáték, mert a héber „harag” szó azt is jelenti: „(kígyó)méreg”.

58  Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!