Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

64 Istenem, hallgass meg!
    Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
    amelyeket ellenem szőttek!
    Rejts el a gonoszok elől!
Mert beszédük, mint az éles kard,
    mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
    célba vesznek nyilaikkal!
Lesből lőnek váratlanul,
    félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
Egymást biztatják a rosszra,
    s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
    Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
Felállítják a csapdát,
    és várják, hogy áldozatuk beleessen.
    Bizony, az emberek belseje
    és szíve kiismerhetetlen.

De Isten is kilövi nyilait,
    hirtelen-váratlan eltalálja,
saját szavaikkal ejti csapdába őket!
    Akik csak látják vesztüket,
    csodálkoznak, és fejüket csóválják,
félelem fogja el őket, és elismerik,
    hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
    hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
    bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!

64  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.