Add parallel Print Page Options

Negyedik Könyv

(Zsoltárok 90–106)

Mózesnek, Isten emberének imádsága.

90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
    s mindmáig te vagy menedékünk!
Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
    mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
    te vagy az Isten!

Visszatéríted az embert a porba,
    „Térjetek vissza!” — mondod nekik.
Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
    mint egy őrváltás ideje éjjel.
Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
    Olyanok lesznek, mint az álom,
    amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
    vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
    reggel nyílik, virágzik,
    de estére elhervad, és vége van!
Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
    mint tikkasztó hőség a virággal.
Uram, jól látod minden bűnünket,
    ismered titkos vétkeinket.
Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
    elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
    legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
    az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
    mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
    Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
    hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
    Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
    hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
    adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
    s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
    s kezünk munkáját tedd állandóvá!
    Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!

90  Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!